Találkoztam ma este egy nagyon kedves és számomra nagyon fontos barátosnémmal. Aki azt mondta nem gondoltam volna, hogy ilyen érzések vannak bennem. Ha ez egy kicsit vigasztalja én sem. Hiszen ezek nem mindig törnek fel bennem csak vannak pillanatok amikor az ember végig gondolja a kis életét és nem igazán talál benne semmi felemelőt, de aztán jön a fény akár egy jóbarát személyében. Rájövök semmi értelme ilyen "csacskaságokon" rágódni, hisz én igenis nagyon szerencsés ember vagyok. Hisz nem mindenki mondhatja el magáról, hogy itt Egerben 2010 elején ilyen fantasztikus barátai vannak. Akik mindig ott vannak, ha nem is testileg, de lelkileg igen.

Mindig azt hittem, hogy az otthoni barátaimhoz senki nem érhet fel, de tévedtem és ehhez egy nagy pofon kell, és ha így tekintek vissza, akkor örülök neki. Igaz akkor nem így gondoltam, úgy tűnik igaz az a mondás, hogy az idő mindent megszépít.