Már írni akartam csak nem jutottam el idáig, mindig közbejött valami "apróság". Milyen jó újra látni az eget nem csak a komor felhőket. Mikor mentem Dorogra drága barátnőmhöz végig az eget néztem. Annyira jó, hogy itt a tavasz. Igaz ez most azt jelenti számomra, hogy szorul a nyakacskám körül a hurok, hiszen itt van lassan a szakdoga leadásának ideje. Nos hogy finoman fogalmazzak én erre még nem készültem fel. :)
Inkább a dorogi kirándulásról írnék, ami nagyon jó volt. Nagyon hiányoztak a beszélgetések, amit Adrival tartottunk itt a koliban. Sokat jelentenek ezek nekem, mindig rájövök mennyire jó hogy van egy ilyen barátom, aki minden hülyeségemet megalgatja. Szegénykém! :)
Igaz a szerda reggelem nem úgy indult, mint ahogy elterveztem, hiszen dél körül kellett volna megérkeznem Dorogra, de én akkor keltem fel hála egy igencsak ütős bulinak. így sikeresen megérkeztem este hatkor, de ez is csak a szerencsének köszönhető. Adri, mint mindig kitett magáért egy nagyon finom vacsival várt, amiből nem lehetett kihagyni a krumplistésztát, hisz itt a koliban ez volt a második kedvenc a kínai tészta után. Majd irány az időkapu, ami nagyon hangulatos hely igaz a kiszolgálás nem volt túl aktív. Itt még egy akvárium is volt ahol egy szerencsétlen halat terrorizált egy óriási vitorlás hal. Gondoltam rá hogy megmentem, de egy kicsit feltűnő lett volna, ahogy egy akváriumban kavillálok. Szóval ezt a csodás ötletemet elvetettem. Végül az estét egy téren zártuk, két sörrel és két cips-el. Éljen a diéta!! Majd jött a lefekvés, de az is legalább egy órás beszélgetés és legalább három elköszönésbe telt. Másnap pedig indulás haza Adri pedig az elvonóba.
Na jó ez egy kicsit erős de nem lehet kihagyni. Csak megnézett egy elvonót mint szocpedes semmi rosszra nem kell gondolni. :)
Ma menni kéne, de sokan eléggé kedvtelenné váltak. Kár pedig eddig én húztam a számat és most nekem jött meg a kedvem. Remélhetőleg hamarosan jobb lesz a szituáció.
Holnap pedig vár rám egy nagy utazás, aminek remélhetőleg jó lesz a vége. Hiszen köztudott, hogy Pest nem az én világom és hát hajlamos vagyok elveszni a nagy forgatagban. Kellene valaki, aki vigyáz rám és fogja a kezem :), hogy kivezessen a káoszból.
Hát a tegnap este nagyon jó volt tele érdekességgel. De ami vitt mindent az az volt, hogy két év után újra találkoztam egy nagyon kedves barátommal, akit nagyon szeretek. Egész este együtt voltunk és buliztunk Andro zenéjére, aki megint kitett magáért. Igaz, így akikkel feljöttem sajna nem igazán foglalkoztam, amiért még mindig mar a lelkiismeretem. Tudom meglepő, de néha előbújik ez az érzés is :)
Jó volt Dávidot látni, s rájöttem mennyit változtunk két év alatt, de főleg ő. Ha a szemébe néztem már nem az a életvidám, belevaló, na ki a király srácot láttam. Aki ha egyet kacsintott rögtön öt lány rajongta körül. Sokkal inkább egy szomorú és önmagát kereső ember nézett rám, aki most nem igazán tudja hol is a helye a világban és inkább a múltra tekint vissza. Ami érthető is hiszen nem éppen egy könnyű időszakon ment át.
A bulira visszatérve tényleg egy jó mulatság volt. Sok ember, sok ismerős, sok barát, akikkel igazán megünnepelhettem a névnapomat. Talán mondhatom azt, hogy hosszú ideje ez volt a legjobb névnapom, hiszen nagyszerű ajándékokat kaptam a barátaimtól :) és még egy régi barát is visszatért az életembe
Épp most készülődünk az esti buliba. Jó, amikor csak csajok vagyunk, és egy pasi sincs a láthatáron. Hiányoztak ezek a pillanatok, egy kicsit újra 17nek érzem magam. Amikor még minden egyszerűbbnek tűnt. Pedig akkor nem így tűnt. Mért akartunk olyan gyorsan felnőni?
Tiszta hülyeség az egész, persze akkor hiába mondták nekünk az "öregek", hogy ne akarjunk olyan gyorsan felnőni, hisz még úgyis vissza fogjuk sírni ezek a napokat. Mi csak nevettünk rajta és legyintettünk. ...Ó pedig milyen igazuk volt.
Na de nem is ez a lényeg ma este egy jót fogunk bulizni a lányokkal és újra 17 lehet egy estére. Majd jövő héten írom a beszámolót.
Az idő rohan, az idő senkire nem vár, az idő begyógyítja a sebeket, de mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt hogy talpra álljunk, időt hogy felnőjünk, időt, hogy felejtsünk, idő.
Mintha lassított felvételben lennék. Én nagyon lassúnak érzem magam, mint ha lelassítva mozognék és körülöttem minden gyorsabban mozogna, és én vissza akarok menni oda, amikor minden rendben volt. Mikor nem voltam az a szegény lány, aki a padlón fekszik és az apukáját siratja, … de az vagyok. És nem lehet, én itt leragadtam és itt van a nyomás, mert mindenki körülöttem sürög és várja, hogy mondjak valamit vagy csináljak valamit, vagy kiboruljak, vagy üvöltsek, vagy sírjak még, és örömmel játsszam a szerepem, örömmel mondjam el a mondatokat és megteszem, amit csak kell, ha a végén ettől mindenkinek jobb lesz, de én nem, nem tudom, hogy csináljam. Nem tudom, hogy legyek ilyen, én nem tudom ki ez az ember.
Már megint itt van ez a fojtogató érzés, amikor azt érzed, hogy a szíved egy több száz kilós kőtömb, és azt sem tudod miért ilyen. Csak szeretnél megszabadulni tőle,de nem lehet. Majd ki szakad, de nincs mit tenni csak menni tovább.
Na ez is kedves kis story! Hol volt, hol nem volt...na jó ez nekem így nem megy. Van egy nagyon kedves barátnőm itt Egerben, Anna, aki egy nagyon laza és bohém csajszi. Most épp szünetet tart a barátjával így teljes harci díszben elkezdtünk iszogatni. Ő sör és bor (még egyszer F. Anna q..jó a borod) és végül, mint minden kedd este a békafüttyben kötöttünk ki és nyomtuk a B52-ket és egy kis jégert is. Hisz ajándékokat lehetett kapni. Így gazdagabb lettem egy nagyon tuti jégeres sapival és egy füzérrel. Majd jött a vég átmentünk a Brodweyba, ami megint jégeres partivá vált. Sokat táncoltunk és nevettünk. Végül még is elszakadtunk és ő hamarabb éltünk a buli forgatagában és pedig két sráccal tölthettem a fennmaradt időmet.
De nem kell máris rosszra gondolni jót hülyültünk és az egyikkel jót is beszélgettem. Így már csak annyi maradt hogy hazamenjek a barátnőmhöz de..hát ő nem így gondolta. Ugyanis annyira beájult, hogy nem engedett be és így reggel negyed hatkor indulhattam a hegynek felfelé haza a koliba. Hát nem volt őszinte a mosolyom mikor nagy nehezen haza kecmeregtem. Hiszen valaki akkor ment dolgozni és meg akkor aludni. Mire vízszintbe kerültem már csörgött is az ébresztőm, hogy kelni kell, mert nyolctól óra van.
Hát nem hülyültem meg, szépen lenyomtam és aludtam 11ig, Így az a icipici fogadalmam is megdőlt végleg amit az előzőleg írtam. Szóval üdv utolsó félév...
De akkor megérte, hiszen ezek az élmények hozzátartoznak a fősulis élethez, amit nagyon szeretek. Ja és jövő héten folytatás, hiszen Anna szülinapja lesz. J
Ez a nap más volt, mint ahogy eredetileg elterveztem. Hisz én úgy gondoltam felmegyek Egerbe bemegyek az első órára, mivel idén is megfogadtam: "Minden órára bejárok ebben a félévben!":) Na meg eléggé sok papírt el kellett volna intéznem. DE!! Kaptam egy fenyegető telefont, miszerint ha nem megyek át most rögtön Kecskemétre, akkor örök harag fog engem súlytani Anna barátnőm részéről. Most komolyan mit tehettem volna?...Hát mint a Blöffben vodka le vonatra fel és irány Kecso.
Milyen jól tettem, fantasztikus napot töltöttem két kedves és kedvenc ex lakótársaimmal. Annával és Adrykámmal. Sokat lelkiztünk, befontuk egymás haját (főleg Adryét) és megnéztünk egy csöpögős romi filmet, és mint a mesében 10kor már aludtunk is.
Nos, a valóság: 5 liter bór melyet Anna készítette - Kadarka Siller Ami nagyon jól sikerült. Egy doboz cigi fejenként, főzés az egész családnak, beszélgetés, emlékezés, Adry kiadta minden búját-, baját, nevetés, biliárdasztal tetején való kerekasztal beszélgetés és persze sok-sok jó zene Adry lévén. Ja és nem tízkor, hanem inkább hajnal háromkor volt az a pihentető alvás.
Találkoztam ma este egy nagyon kedves és számomra nagyon fontos barátosnémmal. Aki azt mondta nem gondoltam volna, hogy ilyen érzések vannak bennem. Ha ez egy kicsit vigasztalja én sem. Hiszen ezek nem mindig törnek fel bennem csak vannak pillanatok amikor az ember végig gondolja a kis életét és nem igazán talál benne semmi felemelőt, de aztán jön a fény akár egy jóbarát személyében. Rájövök semmi értelme ilyen "csacskaságokon" rágódni, hisz én igenis nagyon szerencsés ember vagyok. Hisz nem mindenki mondhatja el magáról, hogy itt Egerben 2010 elején ilyen fantasztikus barátai vannak. Akik mindig ott vannak, ha nem is testileg, de lelkileg igen.
Mindig azt hittem, hogy az otthoni barátaimhoz senki nem érhet fel, de tévedtem és ehhez egy nagy pofon kell, és ha így tekintek vissza, akkor örülök neki. Igaz akkor nem így gondoltam, úgy tűnik igaz az a mondás, hogy az idő mindent megszépít.
Most nem is olyan rég egy dal és egy 2008-as naptárnak hála rájöttem, hogy mennyi mindent elfelejtettem. Sok régen fontosnak hitt esemény, becenév csak úgy kitörlődött a fejemből. Pedig akkor fontosnak tűnt, és most is annak kéne lennie. Mi történt?
Jó persze erre lehet mondani, hogy az idő és a szokásos sablont, de én arra lennék kíváncsi, hogy velem mi történt. Hogy lettem abból az... már arra se emlékszem pontosan milyen voltam akkor. Talán vidámabb, aki, még ha fájt is tudott nevetni, legalább is könnyebben tudta, mint most.
Nem találom már azt a lányt, mint ha egy idegen lennék. Nem igazán tudom, már lassan két éve, hogy hogyis kéne viselkednem, vagy melyik álarcot kéne felvennem. Hát igen és most merül fel bennem a nagy kérdés így fél kettő tájban: Mit kellene tennem, hogy újra az a lány legyek aki, ha ilyen érzelgős írást olvasna, szánalmasnak tartaná az íróját.
Újra szeretnék az a lány lenni egy kicsit. Aki annyira büszke volt a barátaira, ha kellett volna még a kezét is a tűzbe tette volna értük. Hát igen ilyen ez az élet keményebbé teszi az embert, ami nem feltétlenül rossz, de lehetne ez a folyamat egy kicsit lassabb és kevésbé fájóbb.:)
Sokat gondolkoztam mostanában, hogy milyen érzések keringenek bennem. Túl sok, nehéz ezeken átlátni...
Nem is olyan régen kitöltöttem egy tesztet amiben az jött ki hogy túl sok titkom van. Ami egy kicsit meglepett, hisz jó azt nem állítom hogy nincs de azért korosan nem gyülytögetem őket. Nehéz ügy ez a titok, hiszen én jómagam úgy vagyok ezzel, hogy ha nem tudnak rólla azzal nem is tudnak megfogni. Sebezhetőnek érzem/ érezném magam ha elmondanék olyan dolgot amik éppen nem kellemesek. De ha túl sok van az pedig megfolyt, kiérti ezt? :)
