Mintha lassított felvételben lennék. Én nagyon lassúnak érzem magam, mint ha lelassítva mozognék és körülöttem minden gyorsabban mozogna, és én vissza akarok menni oda, amikor minden rendben volt. Mikor nem voltam az a szegény lány, aki a padlón fekszik és az apukáját siratja, … de az vagyok. És nem lehet, én itt leragadtam és itt van a nyomás, mert mindenki körülöttem sürög és várja, hogy mondjak valamit vagy csináljak valamit, vagy kiboruljak, vagy üvöltsek, vagy sírjak még, és örömmel játsszam a szerepem, örömmel mondjam el a mondatokat és megteszem, amit csak kell, ha a végén ettől mindenkinek jobb lesz, de én nem, nem tudom, hogy csináljam. Nem tudom, hogy legyek ilyen, én nem tudom ki ez az ember.
Hogy történt ez? Hogy juthattam idáig?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.