Hát a tegnap este nagyon jó volt tele érdekességgel. De ami vitt mindent az az volt, hogy két év után újra találkoztam egy nagyon kedves barátommal, akit nagyon szeretek. Egész este együtt voltunk és buliztunk Andro zenéjére, aki megint kitett magáért. Igaz, így akikkel feljöttem sajna nem igazán foglalkoztam, amiért még mindig mar a lelkiismeretem. Tudom meglepő, de néha előbújik ez az érzés is :)

Jó volt Dávidot látni, s rájöttem mennyit változtunk két év alatt, de főleg ő. Ha a szemébe néztem már nem az a életvidám, belevaló, na ki a király srácot láttam. Aki ha egyet kacsintott rögtön öt lány rajongta körül. Sokkal inkább egy szomorú és önmagát kereső ember nézett rám, aki most nem igazán tudja hol is a helye a világban és inkább a múltra tekint vissza. Ami érthető is hiszen nem éppen egy könnyű időszakon ment át.